5. fejezet

Bevel Lemelisk dühösen végigtrappolt az Orko bányászhajó folyosóin. Idegesítette Durga állandó parancsolgatása. Beszállt a turbóliftbe, és felment a vezérlőterembe. Közben olyan szavakat dünnyögött, amelyeket sohasem mert volna hangosan kiejteni Durga előtt. A hutt mindig lehetetlent követelt, és ráadásul azonnal.

A turbólift erős rántással indult el. Lemelisk gyomra görcsbe húzódott. Ettől eszébe jutott, hogy aznap elfelejtett ebédelni. Szórakozott mozdulattal végigsimította borostás állat. Két napja nem borotválkozott. Emlékezett még azokra az időkre, amikor a személyes higiéniával még valamivel többet törődött. De a türelmetlen gamorrai őrök nem hagyták, hogy összeszedje a gondolatait. Lemelisk hátrasimította ősz haját, bár tudta, hogy az a hájas meztelen csiga nem sokat törődik az emberei külső megjelenésével.

A turbólift megállt, és Lemelisk méltóságteljesen kiszállt. Utálta, ha munkája közben zavarták. Meghagyta, hogy senki se lépjen a dolgozószobájába, de az ostoba gamorrai őrök berontottak, éppen amikor egy komoly matematikai levezetés közepén járt. Az egyenletei egy pillanat alatt összeomlottak.

Amint belépett a vezérlőterembe, mély lélegzetet vett, és éppen panaszt akart tenni a bánásmód miatt.

– Durga, mit jelentsen ez?… – kezdte, de azonnal észrevette a szobában uralkodó fagyos hangulat jeleit. A személyzet a székek előtt állt, és a levegőben égett hús szaga terjengett, mintha valaki odakozmálta volta a reggeli sült kolbászt. Lemelisk üres gyomra korogni kezdett.

Sulamar tábornok fenyegetően lépett Lemelisk elé. A mellét borító kitüntetések csodálatos színekkel csillogtak, de a mérnök figyelemre sem méltatta a birodalmi tábornokot. Végül is ő tervezte a Halálcsillagot és felügyelte az űrállomás felépítésének munkálatait. Hogyan követelhet tőle tiszteletet egy közönséges katonai parancsnok?

Durga felmordult, amint megpillantotta a mérnököt. A hang olyan erővel tört elő a torkán, mintha egy gőzkazán robbant volna fel. Lemelisk még sohasem látta ennyire mérgesnek a huttot.

Lemelisk kinézett a vezérlőterem ablakán, és látta az egymást felemésztő két gépszörnyeteg maradványait. A mérnök hangosan felnyögött.

– Uh-oh!

A hutt közelebb vezette antigravitációs fekhelyét a döbbenettől mozdulatlanná merevedett mérnökhöz.

– Nagyon elégedetlen vagyok a konstrukciójával – mondta fenyegetően Durga.

Lemelisk megborzongott, amint emlékeibe idéződött egy rég múlt esemény. A császár ugyanezeket a szavakat használta, mielőtt megölte…

Nem sokkal azután, hogy a Halálcsillagnak meg kellett volna semmisítenie a Lázadók bázisát a Yavin 4-en, Bevel Lemelisket magához hívatta az uralkodó, személyes kihallgatásra a császári palotába.

A vörös ruhás testőrök egy gyors űrsiklóval szállították Lemelisket a palotába. Az alattuk elterülő város éjszakai fényei olyanok voltak, mintha milliónyi corusca drágakövet hintettek volna szét egy fekete bársonyon. Lemelisk úgy érezte, minden egyes fénypont a diadalát hirdeti.

A testőrök mindvégig némák voltak, mint a kőszobrok. Azután az űrsikló leszállt, és a testőrök végigvezették a palota folyosóin a császár lakosztályához. Az őrök az ajtó előtt maradtak, lándzsáik hegye mélyvörös színnel világított, fényes sisakjuk eltakarta arcukat.

Lemelisk boldogan lépett be a félhomályos helyiségbe. Büszke volt, hogy az uralkodó személyesen fogadja. Szíve hevesen dobogott, amint megpillantotta a császár fekete köpenyét, jellegzetes, görnyedt alakját, ráncos arcát és sárga hüllőszemét.

Lemelisknek eszébe sem jutott, hogy valami nincs rendben. Csak állt a fényesre polírozott márványlapokon, majd meghajolt az uralkodó előtt.

– Császárom – suttogta meghatottan Lemelisk. – Remélem, kaptál híreket a Halálcsillagról, amelynek már el kellett pusztítania a Lázadók támaszpontját!

– Kaptam híreket – felelte a császár, miközben hosszú karmú ujjaival intett. Lemelisk zajt hallott a magasból, és felnézett a mennyezetre, ahonnan egy sűrű rácsozatú ketrec ereszkedett le. Megpróbált kitérni az útjából, de a ketrec az uralkodó láthatatlan erejétől irányítva követte a mérnököt, majd leereszkedett a földre, és Lemelisk a foglya lett. A ketrecet olyan sűrű szövésű acélháló borította, hogy a mérnök még az ujját sem tudta átdugni a réseken.

– Bocsásson meg, uram, de egy újabb tervet akar megvitatni velem? – kérdezte gyanakvóan Lemelisk. – Tehetek valamit önért?

– Igen, szolga – felelte Palpatine. – Meghalhatsz értem.

– Ó! – Lemelisket annyira megdöbbentette a válasz, hogy hirtelen nem tudott mást mondani. – Azt reméltem, egészen más jellegű dologról lesz szó.

Palpatine tekintete majdnem keresztüldöfte.

– Éppen most kaptam a hírt, hogy a Halálcsillagot elpusztította az ellenség a Yavin közelében. Egy maroknyi lázadó ócska vadászgépekkel indított támadást a Halálcsillag ellen, és megtalálták az űrállomás gyenge pontját. Egy kis hőkivezető nyíláson át protontorpedót juttattak a reaktortérbe, ahol a robbanás láncreakciót indított el, és az űrállomás felrobbant. Egyetlen vadászpilóta megsemmisítette az egész űrállomást!

– A hőkivezető nyílás – mondta elgondolkodva Lemelisk. – Tudtam, hogy megfeledkeztem valamiről. A következő terven leburkolom.

– Igen, azt fogod tenni – jelentette ki fagyos hangon az uralkodó. – De mindenekelőtt meghalsz.

Lemelisk sűrűn pislogott égszínkék szemével, majd idegesen körülnézett. Az uralkodó mereven ült, és az Erő segítségével manipulálta a kontrollpanelek billentyűit. A mérnök lába alatt apró nyílások keletkeztek a fémburkolaton, amelyek mögül zümmögő hang hallatszott.

– Nagyon elégedetlen vagyok a konstrukcióddal – mondta a császár.

Bevel Lemelisk ijedten félreugrott, amint az egyik nyílásból előmászott egy sötétkék kitines hátú rovarszerű teremtmény. A többi nyílásból újabb rovarok másztak ki, majd szétnyitották szárnyukat, és a levegőbe emelkedtek. Lemelisk hátán végigcsorgott a hideg veríték, miközben a rovarok körülrajzották és méregették. Azután az egyik belemélyesztette maxilláit Lemelisk kezébe.

– Jaj! – kiáltott fel fájdalmában a mérnök. A rovar kiharapott egy darabot a húsból, majd továbbrepült. A vér végigfolyt Lemelisk kezén. A vérszagtól valamennyi rovar azonnal támadásba lendült. Közben egyre többen bújtak ki a nyílásokból.

– Ezek piranhadarazsak – mondta a császár. – A Yavin 4-en őshonosak. Azért gyűjtettem be egy kisebb mennyiséget, nehogy kipusztuljon ez az értékes faj, ha a Halálcsillag megsemmisíti a Yavin 4-et.

A rovarok már teljesen ellepték Lemelisket, aki megpróbálta agyoncsapni őket. A mérnök sikoltozott az iszonyú fájdalomtól, és nem sok figyelmet szentelt az uralkodó szavainak.

– Állítsa meg őket! – ordította.

– Még nem – felelte a császár.

A rovarok szétszaggatták Lemelisk ruháját, feltépték a bőrét, és egyre mélyebbre hatoltak a húsba. A mérnök arca felismerhetetlenné vált. Már több száz rovar dongott a ketrecben.

– De ezt a fajt nem fenyegeti a kihalás veszélye, mivel a Halálcsillag nem semmisítette meg a Yavin 4-et – folytatta bölcselkedését a császár. – Csalódást okoztál nekem, Bevel Lemelisk, ezért most végignézem, ahogy ezek a rovarok felfalnak apró darabonként. Láthatod, milyen éhesek, nem egyhamar laknak jól. De ne aggódj, ha ezek mégis túl hamar kielégítenék az étvágyukat, még több száz várakozik türelmetlenül, hogy nekik is jusson a koncból.

A császár nevetni kezdett, de a gúnyos kacaj Lemelisk számára egyre távolabbinak tűnt. A mérnök már csak a rovarszárnyak zümmögését hallotta. Lemelisk ordított, hogy legyen vége a szenvedésének, de kínjainak nem akart vége szakadni. Már nem látott semmit, mert a falánk kis dögök megzabálták a szemét… Lassan megszűnt körülötte minden, csupán az elviselhetetlen fájdalom maradt…

Amikor magához tért, emlékezett a szenvedésére, de úgy tűnt, mintha csak álmodta volna az egészet. Hiszen látott, tapintott. Ugyanabban a szobában volt, ahol a kínjait átélte, de teste épnek látszott, sőt megfiatalodott. Fehér egyenruhát viselt, és remek formában érezte magát.

Lemelisk behajlította a karját, és csodálkozva nézegette a kezét. Még mindig a fülében hallotta a piranhadarazsak szárnyainak zümmögését, és borotvaéles maxilláik csattogását. A földön hatalmas vértócsa terült szét, és a lábától nem messze egy csontváz hevert, amelyen itt-ott még látni lehetett az inakat, valamint néhány húscafatot.

– Hamar meg fogod szokni a klóntested – mondta a császár. – Remélem, a memóriád minden részletét sikerült átmenteni! A jediktól szereztem ezt a technológiát, bár nem voltak hajlandók ellátni a szükséges instrukciókkal. De úgy látom, működik az eljárás.

Lemelisk bólintott, remélve, hogy valóban sikerült átmenteni a tudatát a klóntestbe.

– Ne okozz több csalódást, Lemelisk! – figyelmeztette az uralkodó. – Mert legközelebb még ennél is kegyetlenebb kivégzésben részesítelek.

Amint a felháborodott Durgát és Sulamar tábornokot nézte, igyekezett erőt meríteni az emlékeiből. Az ércfeldolgozó gépek elpusztították egymást, ezen már nem lehetett változtatni.

– Ez valóban óriási veszteség – kezdte –, de azt hiszem, hosszabb távon nem hátráltatja a tervünket.

Durga hátradőlt a fekhelyén, és hatalmas réztányérszemével kérdőn nézett rá.

– Hogyan?

– A másik két gép elkészítése folyamatban van – folytatta Lemelisk. – Azokat olyan programmal fogom ellátni, hogy ez az eset még egyszer ne ismétlődhessen meg.

– Ez valóban nem ismétlődhet meg – jelentette ki Sulamar tábornok.

Lemelisk elengedte a füle mellett a megjegyzést. Egyszerűen levegőnek nézte a tábornokot.

– Az alfát és a bétát tekintsük prototípusnak, amelyek rávezettek minket a hibákra.

De Lemelisket mégis bosszantotta ez a súlyos baklövés, amely könnyen az életébe kerülhetett volna. Érezte, hogy egész teste reszket, és igyekezett erőt venni magán. Nem akarta, hogy a hutt esetleg hirtelen felindultságában kivégeztesse. De azt is pontosan tudta, hogy Durgának szüksége van a mérnöki szaktudására.

– Megígérem, hogy amilyen gyorsan csak lehet, pótolom a veszteséget, Lord Durga – mondta Lemelisk meghajolva. – De azt javaslom, addig koncentráljon a fő célunkra! Mire megfelelő mennyiségű acélt sikerül előállítanunk, addigra meg kell szerezni a terveket a birodalmi információs központból.

Durga mély hangon felmordult.

– Ez nem a maga dolga… – csattant fel Sulamar tábornok.

Durga mellbe taszította a tábornokot vaskos ujjú kezével.

– Már megszerveztem az expedíciót a Coruscantra, Lemelisk – mondta Durga. – Hamarosan megszerzem a terveket.